Legutóbbi bejegyzések
Nézd meg, mostanában min jár az eszem!
Nézd meg, mostanában min jár az eszem!
A mai nap kaptam egy megkeresést, melyben egy egyetemista fiúnak kellett volna programozást oktatni. Mikor közöltem az óradíjamat, a válasz ez volt: “Nekünk ez túl drága”.
Igen, valóban nem olcsó a szolgáltatásom, ez tény.
Persze az sem mindegy, hogy mihez viszonyítjuk.
Ha az átlagos magyar óradíjhoz (nettó 1400 Ft), akkor valóban drága.
Ha ahhoz viszonyítunk, amennyit egy szoftverfejlesztő ugyanennyi idejéért kiszámláz az őt alkalmazó cég, akkor viszont elég olcsó.
Ha pedig egy elbukott félévhez, akkor pedig már-már aprópénz: ha a tárgy miatt nem is csúszik a végzés időpontja, akkor “csak” a plusz órára járást, az újabb vizsgákat és az egyéb elfoglaltságokat kell figyelembe vennünk (ami helyett akár dolgozhat is a tanuló) a felmerülő oktatási pluszköltségekkel együtt. Ha a tárgy miatt még a végzés időpontja is csúszik, akkor ezen felül egy félévvel több megélhetést kell figyelembe vennünk (albérlet, étel, szórakozás, stb), mindezt úgy, hogy ezzel a félévvel a munkába állás időpontja is kitolódik, és addig sem keres pénzt.
De ezek csak a számok.
Nem mindegy ugyanis, hogy valaki milyen tudással végzi el a tárgyat. Programozás tárgyról van szó, az engem megkeresők szinte kivétel nélkül valamilyen informatikával kapcsolatos szakra járnak, amiben a programozás egy kardinális tudás. Lehet úgy is elvégezni egy tárgyat, hogy valaki épp átcsúszik belőle a lényegi összefüggések megértése nélkül. Amire természetesen ráépül a következő félévek anyaga, végül az egész egy óriás katyvasszá válik. Ennek következtében a munkavállalás szinte biztosan nem a szoftverfejlesztés területén belülre fog esni.
Vagy lehetséges az is, hogy – a segítségemmel – a tanuló nemcsak az adott tárgy vizsgájára készül fel, hanem meg is érti az összefüggéseket, alapos tudással fog rendelkezni az adott területről, így a ráépülő ismeretek is stabil lábakra fognak építkezni.
De rájöttem, hogy akik tőlem tanulnak, sokan még csak nem is ezért választanak engem.
Hanem a programozás szeretetének átadásáért.
Azért, amikor a jövője kapcsán bizonytalan 16 éves fiatalember néhány közös alkalom után kijelenti a szüleinek, hogy márpedig ő – ha törik, ha szakad – programozó lesz. (Ami a szülők számára is megnyugtató választás).
Azért, amikor az elsőéves egyetemista – egy tanári hiba miatt ugyan, de – annyira elveszíti a lelkesedését a téma iránt, hogy be sem akar menni többet az egyetemre. Majd 60 perccel később megnyugodva, összeszedve, tele lelkesedéssel folytatja a megkezdett utat.
Mert egy elbukott tárgyat meg lehet csinálni legközelebb is, de ha mindez egyben az álmok végleges feladását is jelenti, akkor az okozott kár megfizethetetlen.
Pasztuhov Dániel
Nem gondoltam hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokat tanulok majd. Mivel itt élőben, megy az oktatás bármikor vissza lehet kérdezni ha valami nem világos és így nem rögzülnek egyes részek hibásan, továbbá közben visszajelzéseket is kell adnod hogy érted-e egyáltalán az anyagot, ha nem, akkor hol akadtál el.
Itt akkor is rengeteget haladhatsz ha előtte megpróbáltad egyedül, de sehogy nem sikerült túllendülni egyes feladatokon vagy nem sikerült érdemi tempóban haladni az anyaggal.
Ezek a problémák jelentkeztek nálam is előtte, a tanfolyam segítségével viszont rengeteget tudtam előre haladni és olyan új dolgokat is megtanultam, amikre egyébként nem valószínű, hogy rátaláltam volna és ezt összeszedetten az adott témához kapcsolódóan, nem pedig össze-vissza x számú helyről kijegyzetelve vagy várni amíg a gyakorlattal egyszer csak rájövök.
Nagyon sok értékes tudásra tettem szert igen rövid idő alatt úgy, hogy előtte szinte semmilyen programozással kapcsolatos tudással nem rendelkeztem. Azért írom, hogy szinte semmi, mert előtte kb. 3-4 hónapig próbáltam belevágni, de a nulláról természetesen ez nem olyan egyszerű.
A tanfolyamnak megvolt a maga tempója, rengeteget kellett tanulni, de másfél hónap alatt eljutottam oda, ahova egyedül lehet el sem jutok.
Akármilyen szempontból nézem, a tanfolyam elvégzésével csak jól jártam és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki komolyan gondolja a tanulást viszont úgy érzi nem megy neki!
Puncsák János
Ha te is szeretnél tőlem tanulni, jelentkezz magánórára!
A minap egyik ismerősöm, aki évfolyamtársam volt az egyetemen, megkeresett, hogy van egy ismerős cég, akik elnyertek egy 10 napos tanfolyami tender üzemeltetőknek, és ebben egy 3-4 napos Java/Glassfish tanfolyamrészt akarnak. (A részletezett tematika egyébként ennyi időbe csak nagyon érintőlegesen fér bele).
Feltettem ezért az illető tanfolyamszervező cégnek a kérdéseimet, e-mailben. Az oktatásszervezőjük elkérte a telefonszámomat, én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy előbb válaszolják meg a kérdéseimet e-mailben. Megtették.
A kérdések után beírom, hogy mit vártam volna lehetséges válasznak, majd azt, hogy mit kaptam.
Mert nincs gond azzal, hogy bizonyos dolgokhoz nem értenek, nincs kialakult tematika, közösen kell majd kifejleszteni, de akkor álljanak hozzá úgy.
Ezek fényében sok szerencsét kívánok a tanfolyam megszervezéséhez és lebonyolításához!
Pasztuhov Dániel
programozásoktató
Időről időre megtalál engem egy-egy ember egy olyan levéllel, miszerint van egy remek ötlete, hiánypótló lenne az a (szoftver)termék, amit kitalált, csak le kell programozni, és hazai és nemzetközi piacon is nagy durranás lehet. Viszont gyorsan meg kell csinálni, különben ellopják. A kérés általában az, hogy ajánljak, szerezzek programozót, vagy csináljuk meg mi. Az ötlet természetesen titkos.
A legnagyobb jó szándéktól vezetve, hadd osszam meg a véleményem:
Ha neked is van egy remek ötleted, akkor gondold végig ezeket is. Ha megtaláltad a válaszokat rá, akkor eggyel közelebb vagy ahhoz, hogy tényleg beváltsa a hozzá fűzött reményeidet.
Ha néhány évet visszalépünk az időben, mondjuk az ezredforduló utánra, akkor még bizony az volt az általános, hogy jó helyre csak akkor tudott bekerülni valaki, ha volt diplomája valamely híresebb egyetemről vagy főiskoláról. A rossz nyelvek még azt is mondták, hogy ha egy bizonyos iskolában végeztél, akkor az önéletrajzod automatikusan a kukában landolt, míg ha egy másik helyen, akkor automatikusan be is hívtak interjúra.
Azóta sokat változott a világ. Számos új programozandó eszköz jelent meg (pl. okostelefon platformok), és a cégek (illetve az ügyfeleik) is jobban igénylik, hogy digitális szolgáltatást kapjanak (netbank, webshop, online ügyfélszolgálat…), ezért az igény azóta jelentősen megnőtt, nem csak Magyarországon, hanem a világban máshol is. Az informatikusok száma nem követte eléggé az igények növekedését.
Persze el kellett telnie egy kis időnek, míg a cégek HR-osztálya is elfogadta, hogy megváltozott a világ, és nem lesz képes minden egyes cég a legjobbakat magához vonzani, és ott tartani.
Tavaly kimentünk a HVG Állásbörzére körbenézni (jól szervezett rendezvény, merem ajánlani!). Az egyes területek képviselőinek különböző színű mappákat adtak, az informatikáé a kék volt. A kék mappa gyakorlatilag úgy viselkedett, mint a mézes madzag. Csak sétáltunk egyik helyszínről a másikra, egymással beszélgettünk, menet közben megállítottak, és invitáltak megnézni a cégük ajánlatát.
Egyik célunk az volt, hogy utánajárjunk a “papír” kérdésének, így megkérdeztünk erről a témáról minden olyan céget, aki feltüntette a tájékoztatójában, hogy juniorokat is felvenne, hogy mi az ő hozzáállásuk. 10 és 20 közötti céget kerestünk fel, és mindössze egyetlenegy volt az, aki azt mondta, hogy csak és kizárólag diplomás embereket akar felvenni. A többieknél a tudás volt a fontos.
A tudás viszont fontos, és minél aktuálisabb valakinek a tudása az adott területen, annál jobb.
Néhány információmorzsa még:
Már a tanfolyam fejlesztésének elkezdésekor is a bárki számára ellenőrizhető tudás átadására koncentráltam, de mivel volt rá igény, oklevelet mi is kiállítunk, ha elvégzed a képzéseinket (Java, Maven, Git,…).
Rendszeresen hangoztatom különböző oldalaimon, hogy elég, ha csak addig eljutsz, hogy felvegyenek programozónak, és a cégnél értékes munkát tudj végezni, utána már megy minden, mint a karikacsapás.
De tulajdonképpen hogy is van ez miután felvettek?
Nagyobb vagy tőkeerősebb cégek esetében a felvett junior programozó először a cég belső tanfolyamán találja magát, ahol egyrészt egy közös szintre hozzák az újakat, illetve meg is ismertetik őket a vállalat sajátosságaival (pl. konkrét eset, hogy ha egy csomagküldő szolgáltató informatikai részlegére mész dolgozni, akkor a csomag kézbesítésekor használatos kis terminálról is oktatnak), a cégen belüli folyamatokkal. Felkészülhetsz arra, hogy ilyen esetben 1-2 hónapig, vagy akár 3-4-ig is a cég azért fizet, hogy tanuljál. Nem meglepő ebben az esetben – végtére is az oktatás egy elég drága és értékes mulatság – tanulmányi szerződést kötnek veled. Az oktatásodért cserébe elvárnak 1-2 év szerződést, amikor te nem mehetsz el, csak ők tehetnek ki. Ez teljesen normális. Ha már kiképeznek, legyen meg a hasznuk.
Kisebb cégek a felvétel utáni képzést általában nem engedhetik meg maguknak, már csak azért sem, mert egyszerre nem vesznek fel annyi embert, hogy a külön oktató megfizetése megérné. Ilyen esetben általában egy rövidebb és kevésbé formális betanulás után jöhet az éles munka – és az aközbeni tanulás. (Attól még, hogy nincs formális oktatás, nem kell leírni egy céget: sokszor érdekesebb munkák vannak, a fejlesztési ciklus hamarabbi szakaszába kapcsolódhatsz bele, így igazán sajátodnak érezheted azt a projektet, amin dolgozni fogsz. Ráadásul könnyebben meg lehet beszélni és oldani helyzeteket, ha a “nagyfőnök” szinte folyamatosan az üzletmenet része).
Ha olyan cégnél találod magad, ahol nincs formális képzés (amire várhatóan on-the-job betanulásként hivatkoznak), akkor kapsz egy feladatot, és oldd meg, és közben rájössz a mikéntjére.
Hogy mindezt hogyan?
Mire profi programozó leszel, addig ennek a mikéntjét is kitanulod. Kezdőként viszont az a nehéz, hogy a struktúráját, lényegét, belső összefüggéseit megértsd egy eszköznek (mi erre helyezzük a hangsúlyt).
Ami még fontos, hogy a programozást azért nehéz megtanulni, mert egy csomó új gondolati struktúrával találkozik az ember. A jó hír az, hogy ezek a struktúrák ismétlődnek: ha egy elvet megértesz, akkor a következő hasonló megértése nem lesz nehéz. Mondok egy példát, amit feltételezésem szerint te is ismersz: a névtér fogalmát (na biztos nem így! :-)). Gondolj a könyvtárrendszerre: Van a C: meghajtó, azon belül könyvtárak (mappák), a könyvtárakon belül más könyvtárak és fájlok. Létezhet ugyanolyan nevű fájl két különböző könyvtárban (pl. C:\TEMP és C:\WINDOWS). De ugyanígy vagyunk a webcímeket alkotó somain nevekkel is: van a .hu, mint legmagasabb szint, alatta a programozas-oktatas vagy a studicore, és mindkettő alatt lehet mondjuk www vagy online. Olyan, mintha egy fájlrendszert látnánk, csak fordítva írjuk és másra használjuk. De az elv ugyanaz! És az informatika tele van ismétlődő elvekkel… de ezeket egyszer azért meg kell tanulnunk!
A lényeg, hogy minél tovább vagy informatikus/programozó, annál kevesebb új van a nap alatt számodra a szakmádban.
És akkor álljon itt a csinálás mellett még három eszköz, ami hosszú távon is használható egy programozó önfejlesztése esetében:
De ezek már a haladó eszközök, kezdőnek semmiképpen nem ajánlom, mert inkább pótcselekvés és időhúzás, mint hatékony célelérés, szóval először inkább tanulj meg programozni, és ha az alapok megvannak, és bekerültél egy céghez, akkor utána még mindig ráérsz ezeket elkezdeni. (Ha sosem bringáztál még, akkor nem azzal fogod elkezdeni az edzést, hogy leborotválod a szőrt a lábadról, hogy kisebb legyen a légellenállás… Pedig egy bizonyos ponton annak is megvan a létjogosultsága)
Email: info × programozas-oktatas.hu
Telefon: +36-30-8640155
Felnőttképzési bejelentési szám: B/2020/001474
Ha szeretnél a szoftverfejlesztés területén állást kapni, de még nem tudsz programozni, akkor jelentkezz a StudiCore Online Java oktatásra!